Büntetés egy éjszakáért

Egy feledhető éjjel volt...

Mikor a lány Engem csókolt...

De eszméletlen ittasan

Hagyta, hogy Vele baktassam...

Szeme a fényben ragyogott...

S büntetése Én vagyok ott...

Büntettem, mert Őt szerettem...

Bús létét elfeledtettem...

Gyönyörű teste még kísért...

S könyörgöm az érintésért...

Tudatom csak Érte gagyog...

A büntetés Én Magam vagyok!...

Érzése Mellőlem elment...

De a bűnöm alól felment...

Többet adott, mit kérhettem...

Én együttléttel büntettem...

Minden sötét most, csak Ő ragyog...

Büntetése mégis Én vagyok!...

Most pedig kérdések hada...

Mikor, kivel jöttem haza?...

Nincs emlék, nincs semmi, nincsen!...

Csak az a két szem a kincsem...

Csak egy női szempár ragyogott...

S benne büntetés, Én vagyok ott!...

1996-07-01