Egyedül

Hallgatom a szobát csendben

Körülöttem a csend rebben

ijedten a sötétbe

Mélysötét a szoba mélye

Benne a magány szeszélye

moccan csak Énmellettem

Érezve meleg sötétség

De lelkembe a hidegség

fészkelte be most magát

Gondolat motoz fejemben

Irányít Engem Helyettem

kapkodva a tekintetem

Félek így lenni, Egymagam

Lelkem a sötét-csomagban

kuporog, de menekülne

Még újra egyedül vagyok

Ma újra mindent itt hagyok

a valóságban, s elmegyek

1996-12-25