Esti gondolatok Életről, egyébről

Esteledik, sötétül az ég alja...

Egyre csendesedik az Élet hangja...

Néhol még kutya ugat, ő tudja mit...

Egy denevér az ereszt sodorja itt,...

Amott pedig már egy bogarat kap fel...

Ahogy az az ágról lustán szárnyra kel...

Apró koppanás, ennyi volt az Élet...

Nem látja már önmagát, hogy mivé lett...

Energia lesz belőle, hús, mozgás...

Ez az a bizonyos örök körforgás...

Minden változik, szépen átalakul...

Minden földi érzés egyszer megfakul...

Ami régen forró fellángolás volt,...

Mostanra a teljes közönybe torkollt...

Ami régen csak barátságnak indult...

Most hirtelen a szerelembe fordult...

Ilyentén körforog az egész világ...

Virágból étel lesz, majd újra virág...

És az új virág nem tudja, hogyan lett...

Okosan vezényelte le az Élet...

Nem tud a sorsáról az a madár sem...

Amely vígan bókol a kerítésen...

Majd felreppen az égbe, és onnan szól...

Boldogan fütyülve le a magasból...

Élettől reszket reptében a dala...

Ahogy egyre jön a sötétség fala...

1996-07-10