Fekete ég fekete gond

Szép ahogy fekete az égbolt

Ahogy lassan halad fent a hold

Csak nézem és arra gondolok

Miért nem lehetünk boldogok

Ő és Én

Pedig ha Velem van minden szép

S tudom Nekem adná mindenét

De tettem azonnal elborzaszt

S bűnöm érzem lelkemen sorvaszt

Keveset

Fáj hogy szeret mert Neki ártok

Belém zúznak az alabárdok

Ha látom arcán a rajongást

Nem érdemelne Ő vajon mást

Kérdezem

Ez pengeti a lelkem folyton

De mindezt Én magamba fojtom

Inkább az éj-eget bámulom

S a feketeségét ámulom

Szép az éj

1997-08-06

Hrováth Krisztina