Fent-lent, valahol-Én

Magasan lebegek...

Mellettem fellegek

suhannak viharként...

Nem vagyok Önmagam...

Kiléptem Magamból...

lenézek magasból

S látom a tesi-Ént...

Nem vagyok Önmagam...

Mi történik Velem...

Nem vagyok csak szellem

testből szabadulva...

Nem vagyok Önmagam...

Testnélkül-valóság...

Ez tán a boldogság

testetlen száguldva...

Nem vagyok Önmagam...

Gondtalan és boldog...

Mégis terhet hordok

Én a szívem felett...

Nem vagyok Önmagam...

Rád gondolok és fáj...

Hihetetlen hiány

ami Tőlem tellett...

Nem vagyok Önmagam...

Szeretlek örökké...

Szívem az őröké

kik őrzik Szerelmünk...

Nem vagyunk Önmagunk...

"Szükséges szeretet"...

Nekünk nem ez kellett

Csak mit itt bent érzünk...

De -sajnos-miért- nem vagyunk Önmagunk...

1998. szeptember 18.

Hrováth Krisztina