Mással történt

Viták végeláthatatlan sora

Nem értették a Lelkét meg soha

Pedig az csak későn ébredt

S benne a tűz gyorsan égett

Szeretett évekig de megalázta

Kinek a szerelmét annyira vágyta

Barátok örömök emberek

Mellőle sietve elmentek

Egyedül magányosan kószál a városban

Fájdalmak közt küzdve Önmagával sárosan

Talán halott de még élni akar

Nem érhet véget léte ily hamar

Apró bánatok marják szét Tudatát

S néha érzi hogy hívják már odaát

De Lelke most még az éjben szárnyal

Versenyt szállva néhány éji árnnyal

Csendben hasítja a sötét-örök tért

Mindez biztos nem Velem Mással történt

2000. szeptember 23.