Mosolyod kínja

Ismét magányba burkolva ülök

Lomha kínok közt szenvedve tűrök

Olyan égető a mosolyod

Nézel szép szellemed Rajtam mereng

Arcod a sötét homályban dereng

És éget a mosolyod

Nem érzem az érzés szépségét már

Szerelmem tán izzó romos légvár

Zsarátnok rajta a mosolyod

Embertelen ez a szenvedésem

Remegő szívem egy éles késen

Ez Nekem égő mosolyod

Tőkére feszített fogoly lelkem

Lángok csapnak fel égig Mellettem

Elemészt majd mosolyod

Kevés fájdalom is sok ha éget

Többé nem engedsz szeretni Téged

És mégis kell mosolyod

Gyengéd perzselés a szívem táján

Egy apró szépség az élet fáján

Dorombolva égő mosolyod

1997-02-15

Mikóczy Ilona