Úszó vadász a tóban

Halk csobbanás, és a víztükör megszakad...

A kis tó hátán vidra-vágta seb fakad...

Hamar begyógyul a víz csillagos háta...

És a csenden kívül nem marad más hátra...

Csupán az elmúlt zaj emléke kísért még...

És a félelem, mely madárszemekben ég...

A kintalvó gácsér is ijedten rebben...

És nincs is semmi kivetnivaló ebben...

Mert ilyenkor a vizben vidra vadászik...

Halkan osonó halálos árnyként mászik...

Ha pedig útjában kedvére valót lel...

Leendő élelme nem menekülhet el...

De nem látszik már az éji vadász árnya...

Ő messze mélyen a tó fenekét járja...

Ott keresi a vacsoráját őkelme...

Számára pár kárász éppen megfelelne...

Csendben úszik, benézve ide és oda...

Rebbenés, de csapódik a fog-kaloda...

Szemvillanás alatt elkapta a halat...

Ez a kis ponty azonban nem elég falat...

Tovább úszik hát nagy sietve a vidra...

Érdeklődve tekint fel a holdfényhídra...

A fenti fényt mintha takarná valami...

S a valami légzését tisztán hallani...

Lustán csapkodó nagy úszóhártyás lábak...

Ilyen lába nincs másnak, csak a kacsának...

A prédát óvatosan közelíti meg...

De a bajusza izgatottan megremeg...

Aztán lendületet vesz a vadászathoz...

A mozdulat sikere pedig kacsát hoz...

Többet azonban már a vidra sem kívánhat...

Éberebb lesz mostantól kezdve a madárhad...

Frissen szerzett pecsenyéjét hazaviszi hát...

Boldogan üdvözölve a szeretett otthonát...

Lefekszik a nádlevélből készült fekhelyére...

És befejezi a vadászatot ma estére...

1996-07-18