Visszatérő emlék a Tiszáról...

A Hold lassan baktat fent lefelé az égen...

Rég láttam őt a Tiszánál, nagyon is régen...

Akkor is oly komótosan haladt előre...

Mintha ehhez nem lenne szüksége erőre...

Néztem a vizet, és egy lányra gondoltam ott...

Aki azóta Engem már faképnél hagyott...

Vele ültem volna a fa alatt Szolnokon...

Együtt heverészhettünk volna a homokon...

Dehát nem így történt, akkor bántam is nagyon...

Viszont most már jobb lesz, ha végre békén hagyom...

1996-07-15